A Roberts Lovasudvarba érkezve leállította a motort, kirántotta a táskáját a csomagtartóból, és a kisebb istállóhoz szaladt. Mr Morgan és Olivia is ott várt rá.
A lány arca falfehér volt, a szemei könnyben úsztak. Mr Morgan aggodalmasan Tobias elé sietett.
– Helló, doki! Jöjjön, kérem! Pegazusról van szó! Ma reggel nem ette meg a megszokott adagját, úgyhogy Olivia itt maradt vele, de egyre aggasztóbb tünetei vannak…
– Az biztos, hogy nagy baj van vele. – szakította félbe Olivia. Feltépte a box ajtaját, megsimogatta a ló homlokát és rettegő arccal nézett Tobiasra. – Egyre jobban remeg, izgatott, és kicsit a nyála is folyik! Tudom, hogy nagyon rosszul van, még sosem láttam ilyennek.
A máskülönben élénk, barátságos arab telivér most fejét lehajtva, egyik lábáról a másikra támaszkodva toporgott a boxában. Egyébként csillogó, sötét szemei most tompák voltak és kicsit beesettek. Selymes szőre alatt finom izomrángások futottak végig.
Tobias már az ajtóban állva is jól hallotta a kortyogó, morgó beleket, és észrevette a habos nyálat, ami a ló szájából folyik.
Az állatorvos gyorsan dolgozott, alaposan megvizsgálta a lovat, majd Mr Morganhez és Oliviához fordult.
– Most nagyon gyorsan kell gondolkoznunk. – mondta komolyan. – Pegazus állapota hamar válságosra fordulhat. Az egyik legfontosabb kérdésem az lenne, hogy hozzáférhetett-e valamilyen rovarirtó, vagy permetező szerhez? Volt esetleg rágcsálóirtás az istállóban mostanában?
Olivia rémült arccal rázta meg a fejét, miközben letörölte a kicsorduló könnyeit.
– Nem tudok róla. – dadogta. – Carl?
A férfi elgondolkodva ráncolta a homlokát.
– Nem… nem volt.
– Más lovaknak nincsenek tünetei? – folytatta a kérdezgetést az állatorvos.
– Elküldtem Ericet, hogy szaladjon körbe az istállókban és figyelje meg alaposan mindegyiket. – mondta Mr Morgan.
– Azzal a fiúval aztán ki vagyunk segítve… – mormolta Tobias sötéten. Pegazuson kívül két másik ló tartózkodott a kisebb istállóban: Olivia másik lova, Dominó, és egy helyes, fekete kanca, Kamilla. Az állatorvos tüzetesen megvizsgálta mindkettőt. Nehéz szívvel tért vissza Pegazus boxába.
– Dominónál és Kamillánál is látok tüneteket. – összegezte. – Csak jóval enyhébbeket. Ez arra utal, hogy nem valami egyedi reakcióról van szó, hanem olyasmiről, ami egyszerre érintette mindegyiküket. Például az ivóvíz, a táplálék…
Olivia halkan felkiáltott.
– Dominó is?! Mit fogunk most csinálni? Meg kell mentenünk őket!
Az állatorvos fel-alá járkálva gondolkozott. A lovak tünetei akár mérgezésre is utalhatnak. Ugyan sem Olivia, sem Mr Morgan nem tudtak róla, hogy valamiféle rovarirtó szerrel érintkeztek volna, még mindig ezt tartotta a legvalószínűbb eshetőségnek. Talán Mrs Roberts rendelt el a háttérben rágcsálóirtást, amiről nem tudtak.
Pegazus tünetei miatt viszont azonnali lépésre szánta el magát. Míg Olivia nyugtatgatta a lovat, az állatorvos vért vett tőle, majd két injekciót is adott.
– Ha a sejtésem beigazolódik, rövidesen javulnia kell az állapotának. – mondta.
A másik két lónak csak egy-egy injekciót adott és utasításba adta, hogy vezessék ki őket a szabadba.
– Teljesen ki kell takarítani és fertőtleníteni a boxaikat, a takarmányukat kidobni, és az itatókat is ki kell tisztítani. – sorolta a szükséges intézkedéseket Tobias. – Mivel lehet, hogy a takarmánnyal volt gond, veszek mintát belőle és a vízből is. Amíg nincs meg az eredmény, inkább a kútból hordott vízzel, vödörből kellene itatni a lovakat, nem pedig az automata itatókkal. És ezt a szénát nem biztos, hogy fel merném használni.
Eric lihegve futott oda hozzájuk.
– A többi lónak semmi baja. – mondta, a levegő után kapkodva.
– Ha van elég szabad hely, inkább Dominót, Pegazust és Kamillát is az egyes számú istállóban helyezném el ideiglenesen.
Tobias ekkor Mr Morganhez fordult.
– Carl, van itt valami, amiről beszélnünk kellene. – mondta nyugtalanul. – Lehet, hogy őrültségnek, vagy túlzásnak hangzik, de… gondolnunk kell arra is, hogy valaki szándékosan próbált ártani a lovaknak.
– Úgy érted, valaki megmérgezte őket? – kérdezte a férfi elszörnyedve.
– És én pontosan tudom is, hogy ki. – szólalt meg egy jéghideg hang mögöttük.
Tobias és Mr Morgan megperdültek. Mrs Roberts állt az udvaron, két kezét csípőre téve, ajkait keményen összepréselve. Most lassan, dühtől remegve felemelte az egyik ujját és egyenesen előre mutatott.
– Méghozzá te, Tobias.
Az állatorvos kőmerev arccal bámult Mrs. Roberts-re.
– Tessék? – kérdezte hüledezve. – Jól értem, mire célzol? Hogy én mérgezem a lovaidat?!
A nő tett egy lépést előre.
– Egész pontosan erre céloztam. – sziszegte. – Elég logikus következtetés, nem gondolod? Először eladsz egy vödörnyi sampont, amivel a szerinted tetves lovakat kellene kezelnünk, amik aztán mérgezési tüneteket produkálnak. Természetesen utána megint te vagy az, aki bevitorlázik, és drága pénzért kezeli őket!
Tobias hirtelen azt sem tudta, mit mondjon. Nem számított ilyen elkeseredett vagdalkozásra, az alattomos vádakra pedig végképp nem.
– Továbbra is azt javaslom, hogy tartsátok be a felsorolt utasításokat. – mondta végül erőltetett nyugalommal, és elkezdte összepakolni a táskáját. – Én elmegyek. Ez a hangnem nevetséges.
– Ne tedd be ide többet a lábad, Tobias. Keresni fogok egy másik állatorvost, aki nem akar minden áron keresztbe tenni nekem. – vetette oda Mrs Roberts, és sarkon fordult.
– Most akkó’ mit csináljunk? – kérdezte Eric, aki szemmel láthatólag jól szórakozott a jeleneten. Az istálló falának támaszkodva rágyújtott egy cigarettára, és jó mélyet szippantott belőle.
Mr Morgan kapkodva törölgette izzadt homlokát.
– Először is, oltsd el azt a csikket, fiam, vagy repülsz innen. – mondta nyájasan. Utána Tobiashoz fordult.
– Nézd, doki, szerintem Grace túl hamar bocsátkozott feltevésekbe… úgy értem, az egyetlen élősködő elleni kezelés valóban a tetűirtáshoz használt sampon volt… de ezt a támadó hangnemet nem engedhette volna meg magának.
– Nem kell elnézést kérned a nevében, Carl. – vonta meg a vállát Tobias, feldúltságát meglehetősen ügyetlenül leplezve. – Ha csak Pegazusnak lennének tünetei, még azt is gondolhatnám, hogy egyedi érzékenység, vagy valamiféle allergia a samponra – habár ez akkor is nagyon furcsa. Ahogy Grace kérte, én el is megyek innen és nem jövök vissza megint. Sok sikert kívánok a lovarda vezetéséhez. Úgy látom, talán neked még jobban is menne, mint neki.
Az állatorvos még egy percig csak ült a kocsijában, ökölbe szorított kezét a halántékához emelve vett néhány mély lélegzetet, mielőtt beindította a motort. Szinte hányingere volt ettől a vádaskodástól.
Pont, mielőtt kitolatott volna az autóval, Olivia bukkant fel a látóterében. A lány hevesen integetett, miközben felé szaladt.
– Várjon, Mr Wilson! – lihegte a lány, futástól kivörösödött arccal. – Én csak… szólni akartam, hogy… Pegazus máris szemmel láthatólag jobban érzi magát. Köszönöm, hogy segített! Én… nem tudom, mihez kezdtem volna, ha ő is és Dominó is… – itt elcsuklott a hangja, de gyorsan összeszedte magát. – Csak jelezni akartam, hogy úgy tűnik, jó úton indult el a kezeléssel.
Tobias egy pillanatra elmosolyodott.
– Ez jó hír, Olivia! Köszönöm, hogy szóltál. Azért a napokban nagyon szoros megfigyelés alatt kell őket tartani. De ennek a megoldása édesanyád feladata lesz, nem pedig a tiéd.
Olivia elszántan felszegte az állát.
– Ha kell, minden éjszaka az istállóban alszom a következő hetekben. Senki nem bánthatja a lovaimat.
Egy pillanatra beleharapott az ajkába, mintha vívódna azon, hogy még valamit mondjon, de végül még gyorsan hozzátette:
– Mr Wilson, kérem, ha tud… ne haragudjon anyára nagyon. Annyira nyomasztják a problémák a lovasudvar körül, hogy most már csak ezen pörögnek a gondolatai. Másról sem lehet beszélni vele, otthon is elviselhetetlen. Nem tudom, mi lesz velünk, ha tényleg fel kell végül számolnia az istállókat, azt hiszem, beleőrül.
Tobias nem tudta, mit válaszoljon erre. Mrs Roberts egyértelműen nem kért a segítségéből, sőt, a korábbi orvos-gazda bizalomnak már nyoma sem maradt köztük. Mindenesetre megnyugtatta Oliviát, hogy ő nem fog haragot tartani. Nem akarta, hogy a lány még ezen is aggódjon.
Az állatorvos agyában vadul kattogtak a fogaskerekek, miután elhagyta a lovasudvart. Rápillantott a kocsi ülésére dobott zacskóra és bedugaszolt kémcsőre, amelyekbe a takarmány- és vízmintát vette, majd eltökélten felsóhajtott. Persze, egyszerűbb lenne elhátrálni ettől a puskaporos hordótól, amit a lovasudvar jelentett az utóbbi időben, de az állatorvos nem az a fajta ember volt, aki csak úgy feladja.
A 10. Fejezet itt érhető el: 10. Fejezet
A következő fejezet megjelenése: 2021.04.19.
A regény megjelent nyomtatott formában is! Ide kattintva megrendelhető dedikálva, ajándék könyvjelzővel: Utolsó Esély megrendelés
Write a comment