– Hát, ezzel is megvolnánk. – Anne kiöntötte az utolsó adag szenes törmeléket a talicskából és megtörölte a homlokát. Ezzel szép fekete csíkot húzott végig az arcán. 

 – Kenj egy kicsit a másik szemed alá is, és pont olyan leszel, mint egy panda. – javasolta Olivia.

 – Mi van? – kérdezte Anne értetlenül. – Van valami az arcomon?

Skip már épp nyitotta a száját, hogy megakadályozza a kitörni készülő csetepatét, mikor észrevette, hogy mindkét lány vigyorog.

 – Hé, mióta vagytok ti ketten puszipajtások? – kérdezte vidáman. – Lemaradtam valamiről? 

 – Kiderült, hogy csaló szemétládák leleplezése egész jól összehozza az embereket. – vont vállat ártatlanul Anne. 

Olivia elkomorodva nézett végig az udvaron és nagyot sóhajtott. 

 – Olyan borzasztó látvány… – mondta lehangoltan. 

Ugyan a kiérkező tűzoltók meg tudták fékezni a lángokat annyira, hogy a többi épületre ne terjedjenek rá, de az istálló reménytelenül megrongálódott. A napokban bontották le és kezdték elhordani az üszkös romokat.

Mrs Roberts megszervezte, hogy az összes bértartó máshol helyezze el a lovát, a kisebb istállót pedig elfoglalta Pegazus, Dominó, Kamilla, Cukor és két póni. Tobias ideiglenesen szállást tudott biztosítani Esélynek a saját telkén álló pajtában. Anne képtelen volt leplezni afeletti örömét, hogy minden nap gyönyörködhetett a békés látványban, ahogy Esély és Tobias öreg, szürke szamara a legelőn tépkedi a füvet. Az állatorvos elmondása szerint a pajtában összedugott fejjel aludtak minden éjjel.

 – Mondott valamit anyukád arról, hogy mi lesz így a lovardával? – kérdezte Skip, miközben elővett három szendvicset és kiosztotta a lányoknak. Mind leültek egy megfakult padra, hogy egy kis pihenőt tartsanak a törmelék eltakarításában. 

 – Kicsit még mindig sokkhatás alatt áll. – rázta meg a fejét Olivia. – Csoda, hogy nem őrült meg teljesen! Itt voltak a hónapokon át húzódó problémák, aztán jött ez a hatalmas tűz, és persze mindezt tetézte, hogy Carl állt minden mögött… egy jó dolog sült csak ki ebből az egészből: az istálló biztosítva volt, és ők intézik a kártérítést. 

 – Tényleg, Mr Morganről lehet tudni valamit? 

 – Jövő héten lesz a tárgyalása. – mondta Olivia kárörvendően. – Valószínűleg  jó pár év börtönbüntetés vár rá! 

A rendőrség nyomozása alaposan feltárta Mr Morgan múltját. Kiderült, hogy a férfi már többször változtatta meg a nevét és személyes adatait, miután biztosítási csalást követett el, illetve jóhiszemű embereket vezetett meg légből kapott befektetési lehetőségekkel. 

A Roberts Lovasudvarral is az volt a terve, hogy az okozott károkat megtéríttesse a biztosítóval, illetve rávegye Mrs Robertst az istállók felszámolására. A kapott pénzzel pedig meglépni készült.

Anne elgondolkodva futtatta körbe a tekintetét a lovasudvaron, majd egyszer csak felegyenesedett. 

 – Van egy ötletem. – szólalt meg. Lelkesen felpattant a padról. – Emlékszem, hogy terveztetek egy jópofa rendezvényt tartani a lovasiskolában! Mi lenne, ha nem maradna el? Meghirdethetnénk a suliban is, szervezhetünk tombolát, a belépőjegyek árát pedig a felújítási munkálatokra fordíthatnátok. 

Olivia bizonytalanul fonta össze a karjait.

 – Nem is tudom… képesek vagyunk erre ilyen rövid időn belül? 

 – Persze! – söpört félre minden kételyt Anne. – Anya diákjai segíthetnek valami vidám dekoráció kreálásában. 

 – Szerintem remek ötlet! Nem sok törmelék van már, amit el kell takarítani. – ugrott fel Skip is, és melegen Anne-re mosolygott. – Szólok még néhány barátomnak, pár nap alatt meg is leszünk vele. 

Mióta Olivia célozgatott rá, a lány árgus szemekkel figyelte, adja-e bármilyen jelét a fiú, hogy barátságnál mélyebb érzéseket táplálna iránta, de úgy tűnt, Skip ugyanúgy viselkedik vele, mint eddig. 

 – Még ma elkészíthetjük a meghívókat és néhány plakátot, amiket kitehetünk a suliban. Na, mit szólsz, Olivia?

 – Én… hát, tényleg jól hangzik… tudjátok mit? Vágjunk bele!

 – Ez a beszéd. – vigyorgott Skip tettre készen.

– Ha végeztünk itt, átjöhetnél hozzánk, Olivia. – javasolta Anne. – Akkor el is kezdhetjük a szervezést. 

Néhány órával később Tobias toppant be. Leparkolta a kocsiját, magához vett egy köteg papírt, majd körbenézve elismerően füttyentett.

 – Szép munka, fiatalok! Nagyon sokat haladtatok. Holnap én is be tudok állni pár órára. – ígérte. – Skip, Anne, szívesen hazaviszlek titeket, ha végeztem. Csak beugrok egy kis megbeszélésre Grace-hez. 

Az állatorvos kinyitotta az irodahelyiség ajtaját. A kongó csendben szinte visszhangoztak a léptei, amíg elsétált Mrs Roberts ajtajához. 

A nő sápadt arccal, de a megszokott, szigorú kontyával és egyenes tartásával fogadta. Előrelépett, és kezet fogott az állatorvossal.

 – Hadd kezdjem én, Tobias. Nagyon sajnálok mindent, amit a fejedhez vágtam. Teljesen ésszerűtlenül és udvariatlanul viselkedtem. Remélem, nem sértettelek meg annyira, hogy ne állj szóba velem többet… 

Tobias megrázta a felé nyújtott kezet.

 – Borítsunk rá fátylat. – mondta nagylelkűen. – Lenne pár dolog, amit szeretnék azonban megbeszélni veled. – azzal letette a papírokat a nő íróasztalára. 

Mrs Roberts homlokát ráncolva emelte föl a kupac tetején heverő lapot. 

 – Laboreredmények? – kérdezte zavartan.

 – Mikor azokat a különös tüneteket tapasztaltátok a lovakon, mintát vettem a takarmányból és az ivóvízből. Tudni akartam, hogy pontosan mivel volt baj. A sejtésem pedig beigazolódott. – Tobias rábökött az eredményközlő papírra. – Szerves foszforsav-észter maradványokat találtak a takarmányon. Ezek rendkívül mérgező rovarölő, illetve növénypermetezéshez használt szerek. Hacsak nem borítottatok nagy adagot ezekből a szerekből szánt szándékkal a lovak takarmányába, nagyon valószínű, hogy Carl keze volt ebben a dologban is.

Mrs Roberts a tenyerébe temette az arcát. 

 – És még ő hívta fel a figyelmem rá, hogy a tünetek rögtön azután kezdődtek, hogy lefürdettük a lovakat a samponnal, amit te adtál! Közben pedig ő próbálta megmérgezni a lovakat…hihetetlen, hogy így bedőltem ennek a gazembernek. – suttogta. 

 – Nem te voltál az első. – mondta vigasztalóan Tobias. – Van azonban számodra egy másik meglepetésem is. 

Előhalászott egy másik papírt és rábökött.

 – Van a tulajdonodban egy ló, akiről talán nem tudtál. 

Mrs Roberts felvonta a szemöldökét és minden jókedv nélkül felnevetett. 

 – Ezt meg hogy érted? Hogy ne tudnék arról, hogy van még egy lovam?

 – A teljes neve Utolsó Esély. Hivatalosan pedig a te tulajdonod.

Mrs Roberts buzgón böngészte a lapokat. 

 – A palomino mén? De hiszen én… óh, biztos ez is Carl műve! – fakadt ki a nő az asztalra csapva. – Nagyon ideges, kezelhetetlen lónak tűnt. Néhányszor felültem rá, de végül úgy döntöttem, hogy nem veszem meg. Carl vállalta a papírok lebonyolítását és azt mondta, hamar jelentkezett egy másik vevő is rá.

 – Úgy tűnik, a mi emberünk a hátad mögött intézkedett ez ügyben is. Egy Jim Waters nevű alak állítása szerint kártyán nyerte el a lovat Carltól, de a hivatalos papírok alapján valójában végig a te neveden volt, és nem cserélt gazdát. 

Mrs Roberts hitetlenkedve nézett fel.

 – Előre félek, mi mindenről derül még ki, hogy Carl rátette a kezét. Mindenesetre azonnal el kell adnom ezt a lovat. Az istálló jövője így is egy hatalmas kérdőjel, nem engedhetek meg még több plusz kiadást. 

Tobias tűnődve biccentette oldalra a fejét. Támadt egy ötlete, de nem volt benne biztos, hogy kivitelezhető lenne… 

 – Anya! – robbant be ekkor az irodába Olivia. – Átmegyek Anne-ékhez pár órára. Van egy nagyon jó tervünk, neki is kell állnunk, hogy megvalósítsuk az első lépést!

 – Azért remélem majd engem is beavatsz, ha hazaértél. Épp elég intézkedés történt az utóbbi időben a hátam mögött. – sóhajtott fel Mrs Roberts.

 – Persze – helyeselt Olivia. Mielőtt kilépett volna az ajtón, megfordult. – Arra gondoltam, adhatnánk új nevet a lovardának. Hogy jelezzük, ez egy új kezdet, és hogy mi nem adjuk fel.

 – És mi lenne az? Hadd halljam.

 – Főnix Lovasiskola. – mondta Olivia elpirulva. – A mitológiai lény után.

 – Találó. – vélte Tobias elismerően. – Szó szerint a hamvakból újraéledő, gyönyörű madár… nekem nagyon tetszik! Grace, te mit szólsz hozzá? 

Mrs Roberts elmosolyodott.

 – Igazatok van, nem szabad elkeseredni. Össze kell szednünk magunkat, és minden erőnkkel az újrakezdésen dolgozni.

A 18. Fejezet itt érhető el: 18. Fejezet

A következő fejezet megjelenése: 2021.06.14.

A regény megjelent nyomtatott formában is! Ide kattintva megrendelhető dedikálva, ajándék könyvjelzővel: Utolsó Esély megrendelés