Hamar eljött a rendezvény napjára kijelölt szombat. Anne kivételesen még azelőtt kiugrott az ágyából, hogy megszólalt volna az ébresztője. Kapkodva felöltözött, és már épp biciklire pattant volna, mikor megcsörrent a telefonja. Édesapja volt az.  – Helló, Tökmag! – suttogta Mr Cowen. – Boldog szülinapot!  – Az nem ma van. – mondta Anne meglepetten.   – Óh, […]

– Hát, ezzel is megvolnánk. – Anne kiöntötte az utolsó adag szenes törmeléket a talicskából és megtörölte a homlokát. Ezzel szép fekete csíkot húzott végig az arcán.   – Kenj egy kicsit a másik szemed alá is, és pont olyan leszel, mint egy panda. – javasolta Olivia.  – Mi van? – kérdezte Anne értetlenül. – Van […]

Esély felkapta a fejét a füttyszóra és azonnal megindult Anne felé. A lánynak olybá tűnt, mintha a ló a semmiből termett volna ott mellette. Furcsa módon végtelenül nyugodtnak tűnt, olyan volt, mint egy szobor az őt körülvevő káoszban. Higgadtan kilépdelt a kapun, majd megállt és várakozóan nézett a lányra. Csak egy kötőfék volt a fején, […]

– Siess! Ki kell engednünk a lovakat! – kiáltotta Olivia. Feltépte a box ajtaját, és kirohant az istálló folyosójára.  Mr Morgan fellocsolhatta valamivel a talajt, mert a lángok rémisztő sebességgel terjedtek. A száraz szalma és széna égett, mint a tapló. Anne torkát kaparta a füst. Folyamatosan köhögnie kellett, a szemeit könnyek csípték, miközben kapkodva rántotta […]

Anne a holdfénnyel ezüstösre szőtt erdei ösvényen ügetett Vezér hátán. A körülöttük susogó, hajladozó fák mind sötét masszává olvadtak össze, de ez nem zavarta a lányt: tisztán látta maga előtt az utat.  Vezér egyszer csak meglódult alatta és lassú, könnyed vágtába kezdett. Anne nem bánta, hagyta, hadd menjen a ló előre a maga tempójában. A […]

Anne óvatosan lehátrált a lószállítóról, maga mellett vezetve Esélyt. Az istálló ajtajában Olivia várta őket és egy kézzel intve mutatta, merre tudják vinni a lovat.  Anne legnagyobb meglepetésére, Olivia egyetlen undok, vagy rosszkedvű megjegyzést sem tett, csak kinyitotta az egyik box ajtaját és beengedte őket.  Esély szemmel láthatólag komfortosnak találta a vastag, tiszta szalmaágyat. Miután […]

Anne-t ugyanaz a különös érzés fogta el, amit versenyző korában tapasztalt az akadályok átugrása előtt. Mintha az idő fonala nyúlóssá vált volna, a másodpercek szürreálisan lassúnak tűntek. Lehunyta a szemét, majd kinyitotta.  Idióta, minek tülköl, suhant át a fején a gondolat. Esély tekintete színtiszta pánikot sugárzott, miközben behajlította a hátsó lábait, hogy lendületet vegyen. A […]

Az elkövetkező napokban úgy tűnt, szép lassan minden visszazökken a normális kerékvágásba. Esély nem bukkant fel többet – úgy tűnt, Mr Waters gondoskodott a szökésbiztosságról. Anne édesapja elővette ütött-kopott bőröndjeit és elkezdett összepakolni az utazáshoz. A lány nem szívesen nézegette a nappali közepén heverő, nyitva hagyott koffereket. Minden egyes reggel arra emlékeztették, hogy megint szűkebb […]

Az iskolából hazatérve Anne-t a kapuban állva fogadta az édesapja.   – Nos, valaki hűségesen várt rád. – mondta vigyorogva. Anne követte a tekintetét, és megpillantotta Esélyt, aki épp gondtalanul vakargatta a nyakát a házuk kerítésén. A lányt észrevéve örömteli nyihogást hallatott és odaügetetett hozzá. Anne boldogan üdvözölte a lovat, megveregette a vállát és nyomott egy […]