A Roberts Lovasudvarba érkezve leállította a motort, kirántotta a táskáját a csomagtartóból, és a kisebb istállóhoz szaladt. Mr Morgan és Olivia is ott várt rá. A lány arca falfehér volt, a szemei könnyben úsztak. Mr Morgan aggodalmasan Tobias elé sietett.  – Helló, doki! Jöjjön, kérem! Pegazusról van szó! Ma reggel nem ette meg a megszokott […]

– Szóval, megtudtam egy-két dolgot Esély gazdájáról. – hadarta Skip. Anne izgatottan hajolt előre.  – Tobias azonnal tudta, kiről beszélek, mikor körülírtam neki a házat, meg a pasit. Azt mondta, Jim Watersnek hívják, és annak idején nagy név volt a lótenyésztésben.  Anne meglepetten vonta fel a szemöldökét. Felidézte a szakállas, igénytelen, alkoholtól bűzlő alakot. Nehezen […]

Hazaérve Anne-t kellemes meglepetés fogadta.   – Szia, papi! – ugrott édesapja nyakába, miután belépett az ajtón. Mr Cowen nevetve megpörgette, majd összeborzolta a haját. Anne már kismilliószor elmondta neki, hogy utálja, mikor ezt csinálja, de az apja mindig elfelejtette. Kislány korodban mindig így bohóckodtunk, mentegetőzött. Anne azt már inkább nem tette hozzá, hogy ezt már […]

Gézengúz orrát szorosan a föld közelében tartva, vidám farokcsóválással kocogott a keskeny erdei úton. Végre megszabadulhatott az undok műanyag gallértól és most nagyon élvezte újonnan nyert szabadságát. Néha megállt és hátranézve ellenőrizte, hogy Anne és Skip követik-e még. A két jó barát alaposan lemaradva sétált mögötte.   – Folyamatosan Esély jár az eszemben. – mondta a […]

Tobias Wilson nehéz szívvel hajtott be a Roberts Lovasudvar kapuján. Régebben szeretett ide járni. Grace, a tulajdonos sasszemmel őrködött az iskolalovak és a rend felett, így mindig időben hívta az állatorvost. Az istállókban tisztaságot és fegyelmet követelt, és mindent kézben tartott a takarmány beszerzésétől a patkolás időzítésén át, a lóútlevelek megfelelő állapotáig.  Az utóbbi hónapokban […]

Anne gondolataiba merülve ücsörgött az iskolapadban. Lehetséges, hogy az egész jelenetet csak képzelte a lóval? Ahhoz túlságosan valóságos volt, győzködte magát. És amúgy is… nem vagyok őrült! A következő pillanatban Skip zöttyent le a mellette álló székre.   – Szép jó reggelt! – vigyorgott Anne-re karikás, kivörösödött szemekkel.  – Hűha, te aztán nem sokat aludtál. – […]

Skip egy impozáns, borostyánnal befuttatott épület előtt állt meg. Óvatosan magához ölelte a kiskutyát, úgy lépett be vele a házba.   – Ezen az ajtón keresztül lehet a bácsikám rendelőjébe jutni. – mutatta Anne-nek. – Főleg lovakkal foglalkozik, de idővel berendezett egy kis kezelőt itthon is. Mindig megtalálják a helyiek más állatokkal is, azért szerzett be […]

Anne lassan kinyitotta a szemét, az ébresztőórájára pillantott, majd kényelmesen újra lehunyta. A következő másodpercben azonban pánikszerűen felült az ágyban. Ez nem lehet igaz!  Újra az órára nézett. Totálisan késésben volt!  Kiugrott az ágyból és kapkodva túrni kezdte a szobája padlóján heverő dobozokat. Miért is nem pakolta már ki a ruháit? Hát persze, mert egy […]

– Ez lenne az? – pillantott fel a fából faragott kapura Anne. Úgy tűnt, valaha sárgával festett felirat díszelgett rajta, de mostanra teljesen lepattogzott róla a festék.  Mr Cowen a telefonjára nézett, majd biccentett.   – Úgy tűnik. A lovarda minden kétséget kizáróan látott már szebb napokat is. A bejárattól nem messze egy kifakult táblát fedeztek […]