Liesa Maier Péntekre az osztály egészen megszokta a cserediákokat. Már nem váltottak ki nagy felbolydulást, ha beléptek az ajtón, és az is kezdett kialakulni, kivel lógnak együtt a szünetekben. Mivel Nik a maradék napokon is betegeskedett, Rufus Lena mellett maradt, én pedig újra egyedül ücsörögtem a terem sarkában. Az élet kezdett visszazökkenni a megszokott kerékvágásba. […]
Liesa Maier Egy vaksötét folyosón álltam, csak egy vibráló, törött burájú lámpa adott valamennyi fényt. – Semmi keresnivalód itt – szólalt meg egy rekedt hang a hátam mögött. Sarkon pördültem, és elakadt a lélegzetem a rémülettől. Sam volt az. A gyér világítás éles árnyékokat rajzolt az arcára. Volt valami különös a viselkedésében – hidegnek és […]
Liesa Maier – Le fogod késni a buszt, szívecském. Anya a konyha ajtajának támaszkodva borúlátóan csóválta a fejét. – Ne legyél pesszimista – intettem, miközben kivételesen termoszba öntöttem a kávét. A fele természetesen lefolyt a falán, és megégette a kezemet. – Így akarsz iskolába menni? – Már megint nem tetszik a pulcsim? – Hát, amennyiben […]
Liesa Maier Most biztosan arra gondoltok: ugyan miért kapott pánikrohamot ez a hülye lány egy angol város emlegetésétől? Oké, oké. Megmagyarázom. Legalábbis elmondok mindent, amit én tudok. Szóval – nagy levegő – én Angliában születtem, és a tizedik születésnapomig Bath-ban laktam anyáékkal. Aztán egyik délután apa azzal érkezett haza, hogy jó hírei vannak: két hónapos […]
Liesa Maier Tudod, milyen érzés arra kelni, hogy frissen sült csokis muffinok illata lengi be a házat? Nekem túlságosan is ismerős volt, és a gyomrom automatikusan összeszorult tőle. Ha így indult a nap, az általában egy dolgot jelentett: apa megint hosszú üzleti útra indul, és a lelkiismeretfurdalását sütéssel leplezi. Halk nyöszörgéssel lecsaptam az ébresztőmet, és […]
Legutóbbi hozzászólások