Varjú úr a szeme sarkából figyelte, ahogy Eszter összepakolja a táskáját, amit rendszeresen magával vitt az iskolába, ahol tanítóként dolgozott. A táska egy soha meg nem oldott rejtélyt jelképezett Varjú úr életében: egyszerűen fel nem foghatta, hogyan tud végtelennek tűnő ceruzát, tollat, papírt, piperekellékeket, uzsonnát, vizet, rágógumit magába fogadni. Az egyetlen lehetséges magyarázatnak az tűnt, […]

Varjú úr elé különös látvány tárult, mikor belépett Eszter lakására. A tanárnő körbe-körbe szaladgált a nappaliban, félhangosan motyogva magában. Az egyik széken Bolha üldögélt és derűs érdeklődéssel forgatta a fejét jobbra-balra. Szürke fülei szinte égnek álltak a nagy igyekezettől, ahogy próbálta nyomon követni Eszter dobogó lépteit.  – Hát te meg mit művelsz? – kérdezte Varjú […]

– Mégis milyen idióta tesz tejet a kávéjába, hogy elrontsa az ízét? – kérdezte Varjú úr szórakozottan Bolhát, miközben a szokásos méregerős, fekete kávéját szürcsölgette a konyhában. A kis vakarcs félrebillentett fejjel, figyelmesen hallgatta, hátha elcsíp egy számára ismerős szót. Kutya létére jól haladt a magyar nyelvtanulással: egyre bővülő szótárában már olyan kifejezések is helyet […]

 Varjú úrnak igen határozott elképzelései voltak az életről, meg úgy általában “a dolgok menetéről”. Ezt a kifejezést használta azokra a szabályokra, amit szerinte más embereknek is be kellene tartania ahhoz, hogy békében éljenek egymás mellett.  Ha írásba kellett volna foglalnia az ideális szomszéd viselkedését, a lista körülbelül így nézett volna ki:   – Ne legyen gyermeke […]

DURR! DURR!  A fülsértő csattanás mintha közvetlenül a Pacsirta utca 1/B tövénél húzódó bokrok közül jött volna. Varjú úr különleges képességei közé tartozott az, hogy másodpercek alatt méregbe tudott gurulni.  – Ki az az idióta, aki még január másodikán is petárdázik? – üvöltötte magából kikelve, miközben a karjába kapta a reszkető Bolhát. Egész életében semleges […]

– Én megmondtam előre, hogy így lesz – Varjú úr borzongató örömet lelt abban, ha ezt a mondatot használhatta. Ma pedig több indokot is talált rá.  Legelőször azt, hogy az időjósok az elmúlt héten kitartóan havazást ígértek hétfőre.   – Fogadni mernék, hogy ha leesik fél centiméternyi hó ezek után, mindenki úgy fog tenni, mintha teljesen […]

Varjú úr épp a legnagyobb békességgel fogyasztotta reggeli kávéját a papucsán szundikáló Bolha társaságában, mikor az 1/B lépcsőházából veszett zörgés-csattogás szűrődött be. Biztosan a Kiccalád kölykei, gondolta érdektelenül. A következő pillanatban azonban mennydörgő puffanást követően két velőtrázó sikoly harsant fel:  – Jaj, Gyuri!   – Édes Jézus! Erre már Bolha is felemelte a fejét. Varjú úr […]

Eszter a tanári szoba asztalán gőzölgő teájára meredt. Tulajdonképpen miért is lettem tanár?, tette fel magában a lehangoló kérdést.  Ennek a napnak egészen máshogy kellett volna alakulnia. A hétvége után szinte már kipihenve, egy nagy doboznyi dekorációval és egy adventi koszorúval lépett az osztályterembe. A feje tele volt nemes tervekkel: hogyan mesél majd a gyermekeknek […]

Varjú úr hóna alatt Bolhával, orrát a sáljába fúrva lépett be a Pacsirta utca 1/B kapuján.  – Borzasztó hideg van odakint, mi? – kérdezte a kiskutyától szórakozottan, és megdögönyözte a fülét. Bolha mormogott valamit válaszul.  Varjú úrnak ebben a pillanatban tűnt fel a lépcsőházban összegyűlt csoportosulás. A korlátnak támaszkodva ott állt a Kiccalád pösze apukája. […]

A rémálom egy szerdai napon kezdődött, mikor Varjú úr a következő szavakkal adta át Bolhát a Költőnek megőrzésre:  – Ma egész nap tárgyalásokon kell részt vennem. Nem leszek elérhető, úgyhogy bármi gond adódik, oldd meg egyedül. Szűcs Gábor méltatlankodva felhúzta az orrát, miközben kezébe vette a kiskutyát.   – Kiváló a problémamegoldó képességem, András. Ennek az […]