"A történet egyik főszereplője Varjú András Töhötöm, vagy ahogyan mindenki a háta mögött hívja: Varjú úr. Varjú úr mindig bal lábbal kel fel, utálja a szombatokat, a kávéját szigorúan feketén issza és a Pacsirta utca 1/B szám alatt lakik, panelházak betonrengetegében. Szomszédairól édeskeveset tud, mindenkit csak az általa kitalált gúnynevén szólít magában. A történet címe a Vak vezetőkutya (szándékosan külön írva). Varjú úr ugyanis nem vak, legalábbis a szó fizikai értelmében nem az… mégis úgy tűnik, hogy az életébe csöppenő kiskutya egy sosem látott világot mutat meg neki."
A vak vezetőkutya már megrendelhető a Líra könyvesboltokban is!
Varjú úr a szeme sarkából figyelte, ahogy Eszter összepakolja a táskáját, amit rendszeresen magával vitt az iskolába, ahol tanítóként dolgozott. A táska egy soha meg nem oldott rejtélyt jelképezett Varjú úr életében: egyszerűen fel nem foghatta, hogyan tud végtelennek tűnő ceruzát, tollat, papírt, piperekellékeket, uzsonnát, vizet, rágógumit magába fogadni. Az egyetlen lehetséges magyarázatnak az tűnt, […]
Varjú úr elé különös látvány tárult, mikor belépett Eszter lakására. A tanárnő körbe-körbe szaladgált a nappaliban, félhangosan motyogva magában. Az egyik széken Bolha üldögélt és derűs érdeklődéssel forgatta a fejét jobbra-balra. Szürke fülei szinte égnek álltak a nagy igyekezettől, ahogy próbálta nyomon követni Eszter dobogó lépteit. – Hát te meg mit művelsz? – kérdezte Varjú […]
– Mégis milyen idióta tesz tejet a kávéjába, hogy elrontsa az ízét? – kérdezte Varjú úr szórakozottan Bolhát, miközben a szokásos méregerős, fekete kávéját szürcsölgette a konyhában. A kis vakarcs félrebillentett fejjel, figyelmesen hallgatta, hátha elcsíp egy számára ismerős szót. Kutya létére jól haladt a magyar nyelvtanulással: egyre bővülő szótárában már olyan kifejezések is helyet […]
Varjú úrnak igen határozott elképzelései voltak az életről, meg úgy általában “a dolgok menetéről”. Ezt a kifejezést használta azokra a szabályokra, amit szerinte más embereknek is be kellene tartania ahhoz, hogy békében éljenek egymás mellett. Ha írásba kellett volna foglalnia az ideális szomszéd viselkedését, a lista körülbelül így nézett volna ki: – Ne legyen gyermeke […]
DURR! DURR! A fülsértő csattanás mintha közvetlenül a Pacsirta utca 1/B tövénél húzódó bokrok közül jött volna. Varjú úr különleges képességei közé tartozott az, hogy másodpercek alatt méregbe tudott gurulni. – Ki az az idióta, aki még január másodikán is petárdázik? – üvöltötte magából kikelve, miközben a karjába kapta a reszkető Bolhát. Egész életében semleges […]
– Én megmondtam előre, hogy így lesz – Varjú úr borzongató örömet lelt abban, ha ezt a mondatot használhatta. Ma pedig több indokot is talált rá. Legelőször azt, hogy az időjósok az elmúlt héten kitartóan havazást ígértek hétfőre. – Fogadni mernék, hogy ha leesik fél centiméternyi hó ezek után, mindenki úgy fog tenni, mintha teljesen […]
Varjú úr épp a legnagyobb békességgel fogyasztotta reggeli kávéját a papucsán szundikáló Bolha társaságában, mikor az 1/B lépcsőházából veszett zörgés-csattogás szűrődött be. Biztosan a Kiccalád kölykei, gondolta érdektelenül. A következő pillanatban azonban mennydörgő puffanást követően két velőtrázó sikoly harsant fel: – Jaj, Gyuri! – Édes Jézus! Erre már Bolha is felemelte a fejét. Varjú úr […]
Eszter a tanári szoba asztalán gőzölgő teájára meredt. Tulajdonképpen miért is lettem tanár?, tette fel magában a lehangoló kérdést. Ennek a napnak egészen máshogy kellett volna alakulnia. A hétvége után szinte már kipihenve, egy nagy doboznyi dekorációval és egy adventi koszorúval lépett az osztályterembe. A feje tele volt nemes tervekkel: hogyan mesél majd a gyermekeknek […]
Varjú úr hóna alatt Bolhával, orrát a sáljába fúrva lépett be a Pacsirta utca 1/B kapuján. – Borzasztó hideg van odakint, mi? – kérdezte a kiskutyától szórakozottan, és megdögönyözte a fülét. Bolha mormogott valamit válaszul. Varjú úrnak ebben a pillanatban tűnt fel a lépcsőházban összegyűlt csoportosulás. A korlátnak támaszkodva ott állt a Kiccalád pösze apukája. […]